A jóga és a zene abban hasonlít egymáshoz, hogy mindegyiknek ritmusa van, pontosságra törekszik, de mégis ellágyít. Mindkettő erősítheti a magasabb rendű énnel való kapcsolatot.
Felgyorsult világunkban elengedhetetlen, hogy néha lelassuljunk, megálljunk. Ebben is segít a jóga és a zene, sőt több jógastúdió a kettőt együtt is kamatoztatja.
„A jóga olyan, mint a zene. A test ritmusa, az elme dallama és a lélek harmóniája megteremteni az élet szimfóniáját” – B.K.S. Iyengar.
A jóga zene hatása az emberre
Az ászanák egyértelműen összefonódnak a légzőgyakorlatokkal. Az elmúlt években kipróbálták, hogy mindezt még a zenével is összekapcsolják. Egyre gyakoribbak az ilyen jógaórák. Ugyanakkor ez egy személyes döntés, mert nem mindenki élvezi ugyanazt a zenét.
A jóga stílusától is függ, mert nem mindig elfogadható és megfelelő zenei aláfestésként. A Vinyasa és Anusara módszereket a zene egyértelműen erősítette, míg vannak olyan osztályok, ahol a szobában az egyetlen zene a tanár hangja és a lélegzet suhogása. Amikor zenét használnak, az oktató választ, mikor hasznos, mikor nem akadályozza meg az ászanára való koncentrálást, vagy mikor nem bontja meg a gyakorlatok sorrendjét.
Vegyük például a zene és az egyik napi tevékenység, az evés kapcsolatát. Hogyan érzi magát az ember egy étteremben, ahol hangos, agresszív zenét játszanak?
Ők ezt tudatosan teszik, hogy gyorsabb evésre ösztönözzenek, így esetleg nagyobb a forgalom. Ahol nyugodt, nyugtató zenét kínálnak, ott valószínűleg lassabban eszik a vendég. Jobban hat az étel, több idő van az emésztésre. Ez nagyon hasonlít a test mozgására. Miközben keresztülhaladunk a különféle jógapózokon, a mozgás beindítja a test jótékony munkáját. Ha bevezetjük a zenét is, a ritmusok és dallamok a gyakorlatok komoly elemeivé válhatnak.
A misztikus zene ereje
A Firenzei Egyetem kutatói érdekes kísérletet végeztek. Egy vizsgálatban arra kértek 28, gyógyszerekkel beállított vérnyomású felnőttet, hogy naponta 30 percig hallgassanak lágy klasszikus, kelta vagy indiai zenét, miközben lassan légzőgyakorlatokat végeznek.
Előtte is és egy hét múlva újra megnézték a betegek vérnyomását, a szisztolés adatokat. A szívverés pillanatában a vérnyomás megnő, ez a szisztolés érték. Azt tapasztalták, hogy a magas vérnyomásban szenvedőknél ez már egy hét után 3,2 ponttal csökkent, egy hónap múlva pedig már 4,4-del volt kevesebb.
A jóga és a zene kifejezetten szerencsés kombináció. Például a bemelegítés alatt valamivel lassabb tempójú, de nem álmosító melódia kell, ami felemelő, pozitív érzést sugároz. Az álló pózok után a ritmus és a hangok izgalmasabbak, kicsit gyorsabb és energikusabb hatást váltanak ki. A nyugvó testtartás felé haladva a zenei kíséret is gyengéd és nyugtató, itt például nincs helye a gongnak.
Természetesen a zene soha nem lehet hangosabb, mint a tanár hangja. A jógaórán hallható zene segíti a gyakorlókat, hogy kiszellőztessék a fejüket, és elfelejtsék az egész heti stresszt. A hétvégére az emberek fizikailag már nagyon leromlanak, így a zene és a jóga kombinációja felemeli őket. Jobban összhangba kerülnek önmagukkal.
A relaxációs zene segít a jóga világába röpülni
Egy kutató kifejtette, hogy a jóga, a meditáció és a zene csökkenti a szimpatikus idegrendszer aktivitását, ráadásul a szív és a tüdő artériáinak receptorait „ellágyítja”. Mit jelent mindez?
A szimpatikus idegrendszer stresszhelyzetben lép működésbe, gyorsabban ver a szív, emelkedik a vércukorszint vagy kitágul a pupilla stb. A jóga és a zene nyugtatóként hat, ezért az idegrendszer sincs felfokozott állapotban. Mit is csinál a receptorokkal? A receptorok olyan idegvégződések, melyek pl. a hang által kiváltott ingert a többi sejt számára érzékelhető jellé alakítják. Általában feszültséget továbbítanak.
Ebben az esetben viszont pont az ellenkezőjét végzik, relaxálnak, ellágyítják, és szinte lebegővé teszik a szervezetet. Kioldják az izgalmak csomóit, az ugrásra kész, feszült állapot helyett megnyugszik az elme, majd a teljes szervezet – a test valóban pihen. A harmonikus hanganyaggal fokozható a relaxáció hatása.
A zenét szinte érezni kell, mint hallani. Ez egy fontos kérdés, az oktatóknak teljesen tudatában kell lenniük ennek fontosságával. A zene is erős hatással, erővel rendelkezik, de itt a hangsúly továbbra is a mozgáson van. Talán nem is tudjuk, hogy az ember poliritmiájú, többritmusú lény. Mit jelent ez?
Amikor sétálunk, mozgunk nemcsak a lábak, hanem a karok, a szemünk, a fejünk, a törzsünk is mozog, s ott van még a vér áramlása vagy a szívverés is. Együtt dolgoznak, az elme/test bizonyos ütemében.
A test gyorsaságára hatással van a száguldozó, zaklatott elme is. De azt is észrevehetjük, hogy a lábak egy kicsit eltérő ütemben mozognak, mint a karok, s a levegővétel és a szívverés is külön ritmusban van. Az ászana ritmusa és az uddzsáji légzés gyakorlása („győztes lélegzet” vagy rekeszizom lélegzet) szép összhangot adhat.
James Morrison a legkeresettebb férfi szólóénekes volt 2006-ban az Egyesült Királyságban. Színészként több híres filmsorozatban is szerepelt. Emellett rendező, producer és ma már jógaoktató is. Mivel több stílusban is alkotott, van rálátása a zene hatására. Érdekesen fogalmazta meg véleményét:
Egy kicsit színészként közelítem meg a jógatanítást. Az osztály és én egy színdarab előadásában veszünk részt, mindenki más karakter. Mégis van egy csodálatos összjátéka az egésznek, ahogy a zenére hangolódva mindannyian együtt mozgunk.
A jóga és a zene közti kölcsönhatás legyen természetes, könnyed és támogató. A zenei ritmus ott pulzál ereinkben. Az első hangszer az emberi hang volt, mely talán utánozta a természetet, egy madár dalát. Ma a spontán ritmushoz való visszatérés jobban szükségesnek tűnik, mint valaha.
Kapcsolódó cikkek
