Gyakran hallom, hogy nyugaton a jóga csak külsőségekben nyilvánul meg. Tény, hogy egyre divatosabb „jógára járni”. Egymás után nyílnak a jógastúdiók, jógaruhákat, jógaeszközöket lehet mindenfelé vásárolni. Az internetről jóga videók tölthetők le, és vásárolhatók meg. Az ügyesebb jógaoktatók, gyakorlók feltöltik a nehezebbnél nehezebb jógapózokat, amiket már megtanultak. Egyre több jógaoktató jelenik meg, ma már bárki befizethet egy jógatanfolyamra, ahol kinevezik jógaoktatónak, az sem baj, ha még nem jógázott előtte. A jóga kezdőknek még "kínai". De tényleg ennyi lenne a jóga?
Nézzünk a külső mögé! A jógás ruhák és a jógaeszközök nem feltétlenül szükségesek a jógázáshoz. A nagy jógik írásaiban olvashatjuk, hogy a jóga gyakorlása végtelenül egyszerű, és olcsó. Nem kell hozzá különleges jógaterem, drága jógaruha. Tiszta helyre, kényelmes öltözékre van csak szükség, és egy vezetőre, aki gyakorlottabb, tapasztaltabb, és mutatja az utat. A jó jógaoktató nem azt mondja meg mit láss, hanem, hogy merre nézz. Ennek ellenére, ha tényleg el akarunk indulni a belső ösvényen, kellenek a külsőségek, pláne az elején. A jóga kezdőknek lehet, hogy kezdetben inkább küldőségekben hangsúlyosabb. A kezdő jóga gyakorló felveszi a gyakorlóruhát, elhelyezkedik, és tudata máris megváltozik, rákészül a gyakorlásra, és ebben eleinte segít az öltözet, a matrac, egy mécses, vagy füstölő. Eleinte, amikor kezdő. A kezdőnek kell a külső segítség, ahhoz, hogy elméje ne kalandozzon el! Eleinte…aztán, amikor már rendszeresen jógázik, bárhol megteszi, mert már belülről jön a késztetés a jóga gyakorlására, csukott szemmel, elmélyülten, szívből.
A kezdő jóga gyakorló természetes módon vágyik arra, hogy ő is olyan hajlékony legyen, mint, amit a képeken lát, és ez normális. Lát valamit, és szeretné, mert tetszik neki. Majd elkezdi a gyakorlást, fejlődik, és megtapasztalja a nyugalmat, oldódást a pózokban, felfrissül, és megérti a jógapózok üzenetét. Már nem elég, hogy végre ezt a jógapózt is meg tudom csinálni, és 2 másodpercig tartani, mert akarja azt a jóleső érzést, ami a hosszabb ászana kitartásból jön, és nem megcsinálja a jógagyakorlatot, hanem átéli, áramlik a mozdulattal, és élvezi. De ehhez kellett a külsőség, ha nem látja meg, nem kezdi el.
Végül a jógaoktatás. Nyugaton nyugati módszereket alkalmaznak, mert ezt ismerik. Az oktató együtt tornázik a gyakorlókkal. A gyakorlók leutánozzák őt, próbálják követni. Sokan vannak, nem biztos, hogy értik mit miért csinálnak, de csinálják, mert trendi. Majd egy idő után megunják, mert még mindig nem megy, jön a gondolat, hogy én sose leszek ilyen rugalmas, és feladja. A jógaoktatás keleti módszere más: a jógaoktató feladata a szolgálat. Hozzásegíti az érdeklődőt a tudáshoz, és a fejlődéshez. Azért vezeti az órát, hogy javítson, és mutassa az utat. Az utat befelé, a külsőtől a belsőig. A hamistól az igaz felé. A sötétből a világos felé. Az elmúlásból az öröklét felé.
