Ki ne kezdene mosolyogni Bud Spencer és Terence Hill neve hallatán? Viszont hiába is keresnék filmjeik között a „hátfájás" nevű, megleckéztetésre ítélt rosszfiút. Igaz a "helyes testtartás" sem Bud Spencer filmbéli figurájához illő. Két főhősünket most a helyes testtartás szempontjából szeretném kipellengérezni a jóga tudományának eszközeivel. Ne ijedj meg, nem egy véres krimit fogsz olvasni, melyben mindenféle eszközökkel bárkit is kipellengéreznének a szégyenoszlophoz. Ehelyett segíteni szeretnék, hogy a hátfájás messzire elkerüljön. Nem kell ehhez más, mint tudatossá válni. De hogyan?
Azzal tisztában vagyunk, hogy nem is akármilyen színészekről és sportolókról lévén szó, minden bizonnyal testtartásuk a civil életben nem hagy kívánnivalót maga után. A 85. születésnapját ünneplő Bud Spencer, eredeti nevén Carlo Pedersoli fiatal korában versenysportoló volt az úszás és a vízilabda világában. A Terence Hill művésznevet viselő Mario Girotti 75 évesen sem panaszkodhat egészségére, így hátfájás sem gyötri.
A filmrendező képbeállítása közben nyilván nem a helyes háttartás a fő szempont, hanem a kép: hogy a színészek éppen a szemtelen lezserséget sugározzák, miközben a ló is jól látszódik.
Nem így van ezzel a mindennapi élet embere. A fényképen úgy-ahogy kihúzza magát, de a civil életben bizony ülés vagy járás közben helytelen testtarásával megalapozza közelgő pokoli napjait - a hátfájás és a porckorongsérv jövőjét.
A képen látható mindkét testtartás kirívóan hibás, és nagyon tipikus. Bud Spencer előre esett vállaival a túlterhelt, nagyon stresszes életet élő emberekre jellemző leginkább. Terence Hill pedig a legelterjedtebb görbe hát ülésmódot mutatja be: autóban, tv nézés közben, fotelben olvasás, társas összejövetelek, beszélgetések alkalmával, de az irodákban, ülő munkát végzőknél is ennek az ülésnek egy variációját fedezhetjük fel.
Bud Spencer tartása előredöntött. Ez a testhelyzet határozza meg leginkább a hétköznapi tevékenységeinket, fogmosás, tisztálkodás, olvasás, evés, írás, számítógép, munka, házimunka, kerti munka és még sorolhatnám. Ezekben a tevékenységekben mindig előredöntött helyzetben vagyunk - helytelenül.
Ahogy előre dől, a hasizmok nem tartanak, a vállak előreesnek, a mellkas behorpad, a hát begömbölyödik. Ennek hosszú távú következménye, hogy megrövidülnek a mellizmok, túlnyúlnak a hátizmok, a gerinc háti szakaszának görbülete megnagyobbodhat, kialakul a púpos hát és a görbe hát, a hasizmok pedig elgyengülnek. Tipikus stresszes tünet, amikor felhúzzuk a vállakat, ilyenkor bekeményednek az izmok, túlfeszülnek. A fej is előrelóg, így a nyaki csigolyák is közelednek egymáshoz.
Terence Hill által bemutatott ülőhelyzetnél a fő probléma, hogy nem az ülőgumókon ül, hanem hátragurul a keresztcsontra, a medence kibillen a helyes pozícióból, így a gerinc alátámasztása nem megfelelő. A csípő túlfeszül, a hát teljes hosszában meggörbül, amit a fej előrebillenése tovább fokoz. Főleg az ágyéki csigolyák közelednek, így a jövőbeli hátfájás megalapozva.
Nem is gondolnánk, hogy akár az ülőmunka végzése közben, akár a járás közben mennyire könnyen kibillenünk a helyes testtartásból – megalapozva ezzel a hátfájás felé vezető utat. Helyes testtartás elhanyagolása eredménye garantált hátfájás vagy derékfájás.
