Az ókori és középkori Indiában több ábrázolás is készült a jógáról és a jógik életéről - ráadásul nemcsak hindu és buddhista szövegekben, hanem az iszlám uralom idején készült mogul és szufi albumokban is találkozhatunk velük. A jóga bemutatását, illetve az ászanákat ábrázoló miniatúrák készítését illetően különösen termékeny időszak volt a muzulmán fejedelem, Akbar császár és fia, Szálim uralkodása alatt. A legkorábbi fennmaradt illusztrált kézirat, a Bahr al-Hayat (Az élet óceánja) a tizenhetedik század legelejére nyúlik vissza.
Márciusban rendezték az idei Szúfi Világfórumot. A szúfizmus valamiképpen rokonságban állt a hindu misztikával. Már a a tizenkettedik századi első muszlim hódítások előtt volt kapcsolat. A közép-ázsiai muszlim tudós, Alberuni (1048-ban hunyt el) volt az úttörője a hindu-muzulmán kulturális együttműködésnek. Lefordította perzsára az i.e. 4. században élt indiai bölcs, Patandzsáli Jóga szútráit, melyet gyakran tekintenek a jóga alapjának. Kétszáz évvel később, az egyik legkiemelkedőbb indiai szúfi, Mu'in al-Din Chisti (1236-ban halt meg), írt egy enciklopédikus munkát Értekezés a jóga természetéről címmel.
emberi érték. Származásától és lakhe-
lyétől függetlenül az egész világnak joga
van hozzá, legyen szó akár keresztény,
muszlim, ógörög vagy hindu értékekről.
Az univerzális értékek nem állíthatók
meg országhatároknál.
Indiában a guruk hagyományosan közvetlenül, szóban tanították tanítványaikat, ezért a hindu értekezések csak röviden írják le a jóga ászanákat. Ezért a fennmaradt kéziratok egy része csak forrásaiban hindu eredetű. A tizenhatodik században, a jóga és a titkos tudás az indiai-iszlám tudomány részévé vált. Több szultán és sah meg volt győződve arról, hogy rendkívüli hatást lehetne elérni jógagyakorlaton keresztül. Ez volt a helyzet Nagy Akbar és fia, Szálim herceg, a későbbi Dzsahángír császár uralkodása alatt.
Akbarnak a Jóga szútrák mellett számos más ősi hindu szöveg fordítása vagy kivonata a birtokában volt. Életrajzírója, Abul Fazl bámulattal írt a jóga ászanákról, megjegyezve, hogy „ezen oldalak írója, aki szemtanúja volt sok ilyen testtartásnak, meglepődve meresztette a szemét, csodálkozva, vajon hogyan tudja bármely emberi lény így alárendelni az akaratának az izmait, inait és csontjait.”
1602-ben Szálim herceg megbízásából elkészült a Bahr al-Hayat (Az élet óceánja), a legkorábbi ismert szúfi értekezés, a jóga testhelyzetek szisztematikus képsorozatával. A perzsa szöveg Gudzsarátban készült 1550 körül Muhammad Ghwath Gwaliori, a kiemelkedő szúfi lelki tanítómester munkája. Ghwath célja az volt, hogy a hatha jóga gyakorlatokon keresztül tanítsa a tanítványait a lelki átalakulásra. A mű szanszkrit értekezéseken és élő jógikkal való beszélgetéseken alapszik.
A híres szúfi szerző közel állt Akbar udvarához. A hindu gyökerekkel is rendelkező jógi nem csupán jógagyakorlatokat tanított, bölcsességre is oktatta tanítványait. A különböző ászanák mellett megtalálható benne egy arab jóga könyv kibővített fordítása, a Hawd Ma 'Al-Hayat (Az élet vizének tava), amely az Amritakunda című ősi szanszkrit szövegen alapul.
Az élet óceánjá-ban bemutatott ászanáknak, a huszonkét különböző ülő testtartásnak a célja, hogy segítse a meditációt. Feltűnő a képek szépsége. Enyhén színezettek, minden részletében bemutatják a jógik mindennapi életét. A testtartást, a töprengő arckifejezést, a kunyhót és a kedvtelésből tartott kutyát. Mint egy pontos fotó, látható a síp, a botok, tökfélék, a füles vizeskancsó, még az általuk használt jógaszőnyeg, az antilop bőr is.
Ez egyike a három jógával kapcsolatos munkának, melyeket Szálim herceg megbízásából, Alláhábádban készítettek 1600 és 1604 között. Korábbi szanszkrit szövegekben ezek a leírások nem találhatók meg, és részletesebbek, mint a következő évszázadban írt többi szanszkrit értekezés. Nem volt semmi új Szálim herceg érdeklődésében, hiszen ekkori székhelye Alláhábád, korábbi nevén Prajág volt. Az a város, melynek mellékneve „Tírtharádzsa”, a szent helyek királya. Szálim láthatta, hogy zarándokok, jógik, meditáló bölcsek százezrei keresték fel minden évben. Az idelátogatók a tisztulás reményében fürdőt vettek a szent folyók, a Gangesz és a Jamuná találkozásánál.
Kapcsolódó cikkek
